Az antik világban, például Babilóniában ugyanis a gazdaságok egészséges működéséhez fontosnak tartották az adósságok rendszeres elengedését, például amikor egy új uralkodó lépett trónra. Ezzel meg akarták akadályozni, hogy az adósok a hitelezők szolgáivá váljanak ahelyett, hogy az uralkodó seregének tagjai lennének. Hudson szerint nem csoda, hogy az adósságokat elengedő uralkodók meglepően gyakran cserélődtek: az antik görög és római világban is volt rá példa, hogy emiatt buktak meg politikusok és ne feledjük, hogy Julius Caesar is adósságelengedést és földreformot hirdetett. A hitelezők tehát valószínűleg igyekeztek megakadályozni az adósságok rendszeres, bizonyos időközönként történő elengedését.
Tovább él a hagyomány?
Hudson szerint a Bibliából kiolvasható, hogy Jézus az éppen aktuálissá váló adósságelengedést igyekezett kikényszeríteni. A gospel, azaz „jó hír” kifejezés is az adósságok elengedésére vonatkozott, amely a Jézus és a hitelezők oldalán álló farizeusok közötti politikai konfliktus központi jelképévé vált. A farizeusok népszerűségére és vagyonára azonban nagy veszélyt jelentett Jézus, aki az emberek anyagi – és lelki – felszabadításán fáradozott. Douglas E. Oakman szerint az adósság nyomorította meg a korabeli földműveseket testileg és lelkileg is – Jézus pedig éppen ezek ellen kívánt tenni. Így mikor Jézus azt mondta egy-egy szegénynek, hogy bűnei bocsánatot nyertek, akkor ott az adósság alóli felszabadulásra is utalt.
Azonban Hudson úgy véli, hogy a Jézus utáni évszázadokban az egyház mindinkább azt hangsúlyozta, hogy a szegénység erényes és nemes dolog. De a professzor szerint Jézus ilyet nem mondott, sokkal inkább arról beszélt, hogy a korabeli gazdagok korruptak és mohók.
Jézus azt sem hirdette, hogy a szegénység automatikusan nemesít – azt viszont állította, hogy ha valaki gazdag, akkor ossza meg vagyonát másokkal is.
Az emberhez méltó életet igyekezett lehetővé tenni, amelynek jelentős akadálya volt a szolgaság. A pénzt nem, a pénz túlzott szeretetét vélte problémának. Talán éppen e kérdések fontossága miatt fogalmazta meg számos példabeszédét gazdasági jelenségekkel: a tálentumok, a pénz, az adósság, az adózás, a becsületes munka egyaránt megjelennek példáiban.